Tucepi.eu

A Makarskától 4 km-re délkeletre fekvő Tucepi már az ókorban lakott volt, és az azóta eltelt korok emberei is mind itt hagytak valamit az utókor számára. A város a Biokovo-hegység lankáin fekszik, Makarskától délre, ahol az árnyékos olajfa- és fenyőerdők egészen a tengerig húzódnak, a hosszú aprókavicsos strandok pedig kellemes élményeket, kikapcsolódást ígérnek.

A közelmúltban ismerték fel az utazási irodák és maguk a vendégek a hely szépségét. Kitűnő fekvése miatt már négyezer éve lakott. Covici, Simici és Podstup hagyományos mediterrán stílusban épült kis települések a Biokovo mészkő-lejtőin. Természetes forrásvizekben gazdag lejtőin remekül érzik magukat a szőlőültetvények, oliva ligetek. A hegy miatt a klíma rendkívül kellemes. A kiváló szálláshelykínálat, a helyi konyha, a sportolási és kikapcsolódási lehetőségek, a sétányok számos vendéget vonzanak Tucepibe. Kikötőben 70 hely áll a yachtok rendelkezésére.

DALMÁCIA:

Dalmácia lakosságát főként a horvátok és a romanizált illírek alkotják. Sajátos, dallamos nyelvjárást használnak, amely számos olasz jövevényszót tartalmaz. A vidék lakói közül az első név szerint ismert nép az illír volt. A görögök számos kolóniát hoztak létre a partvidéken, őket a rómaiak követték, akik évszázadokon át uralták a területet, megvalósítva számos ma is meglévő építészeti alkotást. A fokozatosan betelepülő horvátok békében éltek a római eredetű lakossággal. 1102-ig a bizánci császárok névleges fennhatósága alatt állt, majd ettől kezdve magyar uralom alá került. 1432-től a Velencei Köztársaság része, a városok képe fokozatosan felvette a velencei építészeti stílus elemeit. Dalmáciát tulajdonképpen gyarmatként kezelték - ez alól egyetlen kivétel a független Raguza, a mai Dubrovnik volt. A rablógazdálkodás nyomai máig megfigyelhetők, a parti hegyvonulatok erdőit ekkor irtották ki, cölöpépítményekhez, valamint hajógyártás céljából. A török háborúk korában a parti hegyvidéken húzódott a "frontvonal", az ottani lakosság elmenekült, a hegyvidék azóta szinte teljesen néptelen. A 18. századtól Dalmácia gazdasági jelentősége lecsökkent, a kereskedelem súlypontja a Földközi-tenger térségéről áthelyeződött az óceánokra, Velence hatalma leáldozott. Az 1800-as évek elejétől felváltva osztrák és francia kézen volt a terület, amely gazdaságilag fokozatosan leszakadt a fejlett világtól. A gőzhajózás térnyerése véget vetett a vitorlásokkal bonyolított part menti kereskedelemnek, a mezőgazdasági termelés lecsökkent, a filoxéra tönkretette a szőlőterületeket. Mindezek következménye a tömeges kivándorlás, a szigetvilág elnéptelenedése. Dalmácia a Monarchia szétesése után részben Olaszország, illetve a későbbi Jugoszlávia része lett, 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. E viharos történettel rendelkező táj ma Európa egyik legszebb, természeti és kulturális értékekben egyaránt bővelkedő vidéke, sokunk számára kedvelt úticél.